| |
| hu | en | 中文

Blog

Hozzám jössz? – A gyémánt eljegyzési gyűrű hagyománya

Az eljegyzési gyűrű, mint a szerelem, a romantika és az összetartozás jelképe

Évtizedek óta a lánykéréshez hozzá tartozik, hogy a férfi a térdére ereszkedik, miközben egy dobozt tart a kezében, benne azzal a bizonyos gyémánt gyűrűvel. Ám a gyűrű története, mint az eljegyzés kelléke, nagyon régi időkre nyúlik vissza.

A gyűrű évszázadok óta szimbolikus jelentéssel bír. Az eljegyzési gyűrű kezdetben vasból készült. 1214-ben III. Ince pápa vezette be az eljegyzés és a házasság közötti várakozási időt, ez idő alatt a hölgyeknek a bal kezükön kellett viselniük az eljegyzési igazoló gyűrűt, melynek hagyománya a római és a görög vallásból ered: úgy hitték, a bal kéz gyűrűsujjához közel fut a szerelem vénája, vagyis a ’vena amoris’.

Az első, aki gyémánt eljegyzési gyűrűt készíttetett, Maximilián osztrák főherceg volt, aki I. Mária burgundi hercegnő kezét kérte meg az ékszerrel. Sokáig az eljegyzési gyémánt gyűrűt csak a tehetősebb réteg engedhette meg magának.

Az 1930-as évek után a DeBeers vállalat által alkalmazott, New York-i marketing csapatnak köszönhetően kezdett elterjedni a szokás, mely szerint az igazi eljegyzési gyűrűben bizony gyémánt csillog.

Egy gyémánt eljegyzési gyűrű fejezi ki a férfi nő iránt érzett romantikus érzelmeit, a közös élet kívánságát. Magában véve a gyűrű önmagába visszatérő formája jelképezi igazán az örökkévalóságot.  Ha egy gyémánt kő díszíti az eljegyzési gyűrűt, az a kapcsolat törhetetlenségét és szilárdságát hivatott bizonyítani. Nem véletlenül volt Cupido nyílhegyének végén is egy gyémánt.

Mivel a menyasszony minden nap viselni fogja eljegyzési-, majd később karikagyűrűjét, így körültekintően kell megválasztania a férfinak a gyűrű és a gyémánt formáját, illetve minőségét, hogy az minden tekintetben passzoljon a menyasszony stílusához és egyéniségéhez.