| |
| hu | en | 中文

Blog

A Nő arcai

...”Esős, szomorú októberi reggelen sietős embertömeg közepén sodródom a többiekkel a metrón felfelé. Igyekszem én is. Munkába. De engem ott mindennap vár egy kis puhaság, csoda, az Élet sava-borsa … a szerelem, a csillogás, a szépség maga. .Tudom, ez kivételes, de sokszor mi sem értékeljük, mert sok a feladat, az elintéznivaló, a fáradtság, a sok otthoni baj. De lassítani kell,.felismerni az örömöt, a jót, a szépet, a lényeget, hogy miért is dolgozunk annyian. Mások boldogságért, mert adni jó, a csoda részesének lenni jó! De csak várni és várni nem jó, sokáig nem.

Rohanni kell, szaladni, loholni. mindig, mindenhová. Mégis egy gondolat nem hagy nyugodni már napok óta, hiszen munkahelyi ártalom számomra: vajon a leánykérést miért ódázzátok el oly sokan? Vagy éppen azt is rohanva, hiszen haza kell sietni, a bevásárlást el kell intézni, jaj, és a parkolást kell fizetni, és különben is, még annyi telefont el kell intézni. Csak egy pár percre szeretném, ha Ti is belegondolnátok, nekünk, lányoknak, nőknek, elvált, csalódott, de mégis reménykedő asszonyoknak miért is fontos a gyűrű, a lánykérés, az egész „hercehurca”? Mert az A gyűrű, amivel a barátnőnknek is lehet büszkélkedni, de mégsem ez az egésznek a lényege. A gyémánt, ami több ezer éve a harcosok kedvenc talizmánja volt, keménysége, tüze miatt, a bátorság, és férfiasság jelképe. Miért várunk oly fontos dolgokkal túl sokat, és miért sietünk, amikor egy kicsit lassítani kellene? Eljegyzés… boldogság, hűség, szenvedély, szerelem, barátság... igen, nekünk kell, hogy ha ránézünk az ujjunkra, ezt lássuk... akár az első csókot, mit annyiszor felidézünk magunkban, jobb és rosszabb napokon. Ez nem „csak” egy gyűrű... évek óta látom, és érzem, hogy mit jelent valójában. Ha mindent belefoglalnék egy kőbe, ott lenne benne a történelem, az ősi jel, hogy igen, a tiéd vagyok, te az enyém, az én modernkori harcosom, akire büszke vagyok, akiért én is, ha kell, csatába indulok, nap, mint nap..... de sajnos, ez az egy nem változott, mi még mindig nem kérhetünk meg Titeket...így várni kell, reménykedni, hogy a szerelem nem múlik el addigra, mire eldöntitek .... akár az egyik kedvenc dal refrénje, ”most élsz”...ennél jobban senki nem foglalta még össze. Most, mert holnap már lehet, hogy késő lesz, megunjuk a várakozást, a bizonytalanságot, a csoda elszáll..., akár a szavak..., az ígéretek. Én tudom...de titkon még mindig vágyom a kőbe zárt ígéretre. Az időre, melyet valaki csak arra szán, hogy kiválassza, mi tetszik nekem. A jelentésére, az arcára, az izgalomra, ahogy a válaszra vár...a doboz bársonyos tapintására, a pillanatra, a szemében lévő lángra, hogy lássa, megérte és választ kap minden kérdésére. Igen. Egy szó, és az ereje.

Kérlek, ne várjatok...ha mélyen belül érzitek, Ő az igazi, lépjetek! Igen, fontos a gyűrű, a lánykérés, a szerelem. Esős napon, napsütéses napon, szélben, hóban, a rohanásban, a munkában, lassítsunk egy percre, gondoljunk a szépre, még akkor is, ha elmúlt, de az ujjunkra nézve újra visszapörgethető egy régi film pár felejthetetlen kockája. Fontosak a klasszikus, régi értékek, az ősi bölcsességek. Mert igazak, valódiak. Mint a kő,mint a hit magunkban, a társunkban.

A gyémánt misztikus erejét már az egyiptomiak is felismerték, tudták, hogy a gyémánt és a gyémántpor az ujjakon az örök szerelmet biztosítja, a vena amoris (szerelem vénája) a bal kéz gyűrűs ujjából egyenesen a szívig, és az ott lakó szerelemig vezet.

Megérkeztem a munkába...és remélem, ma is részese leszek egy döntés csodájának. Mert jó érzés.

Szép napot, boldog pillanatokat  kívánunk már is mindenkinek!