| |
| hu | en | 中文

Blog

A karikagyűrű története

A gyűrűknek általánosságban kiemelt figyelmet szentelünk. Az ókori egyiptomiak szokásainak köszönhetően a mai napig megmaradt az a szemlélet, mely szerint a gyűrű, amit viselünk, valami nagyon személyes jelentéssel bír.  A történelem során a gyűrűket személyes talizmánként használták; az üzleti életben státusszimbólummá vált; és természetesen a szerelem kifejezésének eszköze is.

Az esküvői gyűrűkhöz kapcsolódó szokások vallásonként és az egyes kultúrák, országok házasságról alkotott nézetei szerint eltérőek. Egyes gyűrűk szigorúan a házasság jogi aspektusát emelték ki, más gyűrűk az igaz szerelmet szimbolizálták.

Becslések szerint kb. 5 000 évvel ezelőtt, az ókori Egyiptom volt az első olyan ország, ahol a szerelem nevében az emberek gyűrűt cseréltek – ezek gyakran bőrből vagy nádból készültek. Az egyiptomiak az önmagába visszatérő körben az erőt, az örök életet és szerelmet látták, melyek új, ismeretlen világokat nyitnak meg viselőik számára. A pecsétgyűrűt és a skarabeusz gyűrűt különösen nagy tisztelet övezte.

A pecsétgyűrűt aláírás helyett használták, amit később a görögök és a rómaiak is átvettek.  Úgy tartják, a pecsétgyűrű inspirálta az első, kezdetleges eljegyzési gyűrűk megjelenését az ókori Rómában.

Egyiptomban a hűség jelképeként viselték, Görögországban Eros, a szerelem istenének jelképe lett, Rómában pedig a házassággal kötötték össze a gyűrű viselését.

A gyémánt díszítés alkalmazása a karikagyűrűknél az első század végén jelent meg először Rómában, ahol egy csiszolatlan gyémánttal díszített gyűrűt kapott egy fiatal leány. Azt már nagyon korán felismerték, hogy a gyémánt nagyon erős anyag, igen értékesnek tartották, de csak évszázadokkal később alakultak ki azok az eszközök, melyek lehetővé tették a gyémánt csiszolását.

A 15. Században szokás volt, hogy a menyasszony édesapja ékszert küldött ajándékba a vőlegény édesapjának, ezzel fejezve ki, hogy valóban szándékozik férjhez adni a lányát. Ez az ajándék nem ritkán gyémántgyűrű volt, amelyből később kialakult a gyémánt eljegyzési gyűrű hagyománya is.

Az első írásos emlék a gyémánt karikagyűrűről 1475-ből származik, amikor Constanzo Sforza és Camilla D’Aragona házasságot kötöttek. A házassági versükben ez olvasható: „Két akaratot, két szívet, két szerelmet egy gyémánt köt össze.”

 A 17. Századra a gyémántok leginkább a karika- és az eljegyzési gyűrűkben tűntek fel. Ebben az időben férfi ajándékozhatta nőnek, de a nő is tehette ugyanezt a férfinak, elkötelezettsége kifejezéseként. A 18. Századi Grúziában, ahol leginkább az egyszerű gyűrűket kedvelték, már megjelentek az arany foglalatú, ezüst berakású, gyémánttal díszített karikagyűrűk.

A gyémánt eljegyzési gyűrűk népszerűsége valójában a 19. Században nőtt meg, de az 1940-es években következett be az igazi áttörés a De Beers’ vállalat kampányának köszönhetően, így ma a leggyakrabban a gyémánttal díszített eljegyzési gyűrűre vagy karikagyűrűre esik a választás.  

A gyűrűsujjon hordott ékszer is a történelem változásainak megfelelően alakult ki. A karikagyűrűt bármelyik ujjon lehetett viselni, akár még a hüvelykujjon is, ma ezt jellemzően a jobb kéz gyűrűsujján hordjuk, ám ez kultúránként eltérő lehet. De hogyan vált a negyedik ujjunk a gyűrűsujjá?

Ennek eredetét szintén Egyiptomban, kell keresnünk: úgy tartották az akkori emberek, hogy a negyedik ujjban fut egy véna, ami közvetlen összeköttetésben áll a szívvel – és bár ezt semmiféle tudományos tény nem támasztja alá, mégis ez vált hagyománnyá.

Magyarországon általában az eljegyzési gyűrűt a nő bal kezén viseli, a karikagyűrű pedig a jobb kezet díszíti. Az a szokás is igen elterjedt, hogy a karikagyűrűt a férfiak a jobb, a hölgyek pedig a bal kezükön hordják.  Ám valójában erre sincsenek kőbe vésett szabályok.